Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem
Akik mi voltunk egykor, azok mind mi leszünk egyszer újra. Ezzel a gondolattal ajánlom Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regényét. Elsősorban nem azért szerettem meg ezt a nagyregényt, mert kézenfekvő lenne, hogy együtt tudok lélegezni egy olyan főszereplővel, aki maga is online lapnál dolgozik. De kétségtelen, legalább foglalkozásunkat tekintve egy cipőben járunk. Vagy nem.
Merthogy nem tudom az 500 oldal után sem, hogy helytálló-e a többes szám első személy. Bár a mostani harmincasok könyve lehetne, harmincas a hőse is, mégis a közös problémáinkban, a másik bizonytalanságaiban alig merünk a sajátunkra ismerni. Úgy viselkedünk ilyenkor, mint akik nem tudják elfogadni, hogy bizony mi, a bizonytalanság, a soha meg nem érkezés generációja lehetünk.
Krusovszky könyvbéli valósága nehezen felejthető szereplők „segítségével” injekciózza az olvasóba a tudást, miszerint leszámolni a múlttal nem nagyon lehetséges másként, minthogy elfogadjuk azt. Elmehetünk, de mindig vissza fogunk térni magunkhoz, nem lehetséges a kitérés. Korok, kontinensek, városi és vidéki terek, ismerős és ismeretlen karakterek és a könyv, amely megtanít bennünket küzdeni saját magunk elfogadásáért. Nem biztos, hogy sikerül, de erről már nem Krusovszky tehet. (Farkas Csilla)
David Lynch és Kristine McKenna: Aminek álmodom
Hollywoodban nincs még egy David Lynchez hasonlatos rendező, aki ennyire öntörvényűen ragaszkodik ahhoz, hogy filmjei művészi kiteljesedését kompromisszummentesen vigye véghez. Stúdiórendszeren kívüli őskövület ő, neve pedig jelzőként is használatos: filmművészetben jártas nézők pontosan értik, mit jelent, ha valami „lynches”. Ilyet pedig igen kevés direktor mondhat el magáról.
Azt, hogy miként juthatott el idáig, az Aminek álmodom című életrajzi könyv próbálja megfejteni, ami igazán furcsa szövésű mű, ugyanis Lynch életének sorsfordító eseményeiről (az idahói Boise-ban töltött gyermekkorról, a nagyvárosba költözésről, a festői szárnypróbálgatásokról, majd az Filmakadémiáról, végül az összes filmjéről) rokonok, volt szerelmek, barátok és munkatársak mesélnek, amikre aztán maga a rendező reflektál, ő miként élte meg mindezt személyesen.
Emiatt őszinte és nyílt pillanatok is belekerültek a könyvbe, elhangzik például, ki hogyan emlékszik Lynchre, mikor tűnt depressziósnak, hol loptak tőle csókot, vagy éppen miként élt meg egy csalódást külső szemmel. Mivel Lynch művész és ebből adódóan rejtélyes, különc, provokatív és elgondolkodtató személyiség, az elhangzott emlékekkel szembesülve ő is szembesít, és tovább árnyalja a róla kialakított képet. Ez pedig igazán izgalmas, ráadásul bepillantást nyerünk filmjei elkészülésének körülményeibe is (milyen volt az elképesztően eredeti Radírfejen dolgoznia, a nyolc Oscarra-jelölt Az elefántemberen vagy a Cannes-ban Arany Pálmát nyerő Veszett a világon stb.). A könyvről itt írtunk részletesebben. (Muchichka László)
Belelátni David Lynch fejébe közel sem olyan traumatikus, mint néhány filmjét nézni
BA rendező Aminek álmodom című rendhagyó életrajzi könyvéből kiderül az is, miért lett ordas nagy bukás a Dűne és kultstátuszú a Twin Peaks. Hollywoodban nincs még egy David Lynchez hasonlatos rendező, aki ennyire öntörvényűen ragaszkodik ahhoz, hogy filmjei művészi kiteljesedését kompromisszummentesen vigye véghez.
John Steinbeck: Érik a gyümölcs
Egy Nobel-díjas író, Pulitzer-díjat érő könyvéről van szó, amely rám a legnagyobb hatást tette idén. John Steinbeck 1939-ben írt családregénye kőkemény realitással mutatja be az amerikai világválságot követő gazdasági átalakulás veszteseit, a farmereket. Azt az embertömeget, akik a munkalehetőség és egy szebb élet reményében elhagyták otthonaikat, és a nyugati partvidékre utaztak Ford autójukkal. A regény kortalanságát jól jellemzik a boncolgatott témák: a migráció jelensége, a tradicionális családmodell jelentősége és ma gépesedés által elvesztett munkakörök. Lenyűgöző jellem-, illetve korrajz és élvezetes történet az Érik a gyümölcs. (Kákonyi Dávid)
Bill Clinton és James Patterson: Az elnök eltűnt
Az Egyesült Államok elnöke, a világ legvédettebb embere a testőrei nélkül indul tárgyalni egy terroristával a világ jövőjéről. Ha nem tudnak megegyezni, a kiberterroristák egyetlen támadással a középkorba repítik vissza Amerikát. Briliánsan megírt történet, fordulatos, izgalmas, bepillantást enged az amerikai kormányzat kulisszatitkaiba, és azt leszámítva, hogy az amerikai elnök csak úgy eltűnhet a testőrei szeme elől, még hihető is az amúgy kitalált történt. Már, ha az. Végül is az egyik szerző az Egyesült Államok volt elnöke, aki olyan eseményekről is tudhat, amik hivatalosan meg sem történtek. (Fekete Gy. Attila)
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Többször láttam a filmet, a darabot is kétszer, de a könyvet még csak idén vettem a kezembe, aztán majdnem abbahagytam az első 30-40 oldal után. Ugyanis kicsit nehéz megszokni az író stílusát, pláne, hogy egy mentális beteg szemén át látjuk a történéseket, ehhez pedig hozzájön az, hogy egy ’60-as években íródott könyvről van szó, így a nyelvezete kicsit eltér a ma megszokottól, mégis érdemes kitartani.
Meg lehet szeretni Ken Kesey stílusát, és lehet élvezni az őrült leírásokat is. Hosszan tudnék értekezni a könyvről, de a legfontosabbat emelem csak ki, hogy pont azt kaptam, amit hiányoltam a filmből: igazán megismerhettem végre a Főnököt, az indiánt. Valahogy olyan érzésem volt a könyv elolvasása után, mintha a filmmel kiegészítenék egymást. Utóbbiban McMurphy a hangsúlyosabb, és a könyvben is ő a katalizátor, de sokkal érthetőbb és átérezhetőbb az egész szituáció a Főnök gondolatain keresztül, ahogy az egész Gépezetet bemutatja az olvasónak. A Gépezet maga pedig valahol mindannyiunknak ismerős lehet, akár a mai Magyarországon is. A jó hír pedig, hogy a könyvet idén újra kiadták, úgyhogy nem csak antikváriumból juthatunk hozzá. (Diósi Szilvi)
Tim Marshall: A földrajz fogságában
Ha meg akarod érteni:
- mi az egyik fő oka a Közel-Kelet évtizedek óta zajló forrongásainak;
- milyen szerepe volt a nagyhatalmak kialakulásában a geográfiának;
- mit és miért csinálnak a nagyhatalmak jelenleg, valamint mit és miért fognak csinálni a jövőben;
- miért maradt szegény Afrika, míg a jóval kisebb Európa gazdag lett;
- miként függ össze a földrajzzal az egész történelem;
nos, akkor ezt a könyvet neked írta a Sky News volt külpolitikai szerkesztője. (Veres Viktor)
J.K. Rowling: Harry Potter-saga
Idén már magam sem tudom, milyen indíttatásból, de újraolvastam a Harry Potter-könyveket, és az első 10 oldal után olyan nosztalgikus érzés fogott el, hogy nem bírtam letenni őket. 15 éve olvastam először az első kötetet és gyerekkori barátként üdvözöltem minden egyes szereplőt, helyszínt és jelenetet. A folyamatos meghitt és biztonságos érzések mellett felnőtt fejjel teljesen új üzeneteket is felfedeztem benne, amik felett gyermeki történet-orientált lelkem simán átsiklott.
A Harry Potter-széria egy olyan tanmese, amelyet életem során bármikor elővehetek, ha morális és etikai útmutatásra van szükségem, mindezt olyan otthonos hangulatba burkolva, ami semmi más könyvhöz nem hasonlítható. (László Viktória)
Fredrik Backman: Egymás ellen
Nagyon jó kis hokis könyv, vicces és sírós is, még férfiak is megkönnyezik. Tényleg! Mondom! Olvassátok el! Valamit nagyon tud ez az író – és te is tudod, hogy hatásvadász, mégis simán átadod magad neki, hagyod, hogy a szívednél fogva döngöljön a földbe. Dehát hoki! (Halász Nóra)
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Leginkább a Mac Tü nevű idős vietnami bölcs történetét ajánlanám a Kisgyermekek nagy mesekönyve című műből. Kevés kivételtől eltekintve izgalmas, tanulságos mesék ezek a nagyvilágból, Izlandtól Peruig. Hasonszőrű kezdő apáknak tanácsolom, hogy érdemes a néhány oldalasakat választani, mert a végén előbb bealszik tőlük az ember, mint a tejkómából pár perc után magához tért gyerek, aki aztán a maga módján reklamálni kezd, foglalkozzunk még vele. Tök érdekes, hogy szinte minden nemzetnek van valamilyen beteges három királyfis/királylányos meséje. Izgalmas megfigyelés, hogy melyik országban vágják le a kérők fejét, csonkítják meg magukat a királyfiak, vagy éppen ölik meg a boszorkányok az össze lányukat. (Horváth Attila)
Trevor Noah: Born a Crime
Trevor Noah a kedvenc humoristám John Oliver mellett, így nem volt kérdés, hogy elolvasom a könyvét. Noah egy svéd apa és egy xhosza anya gyermekeként született Dél-Afrikában az apartheid idején, amikor egy ilyen románcért öt év börtön járt. Éppen ezért a szerző a korai éveket nagyrészt zárt ajtók mögött töltötte, és ha mégis kimerészkedett az utcára, csak édesapja kezét fogva mehetett bárhova, édesanyja pedig az utca másik oldalán sétált, idegenként, nehogy elszakítsák őket egymástól.
Megható élettörténetét: a ma már az Egyesült Államokban óriási karriert befutó műsorvezető olyan kendőzetlen őszinteséggel meséli el, hogy még az ilyen örök cinikusok arcára is, mint én, képes könnyeket és mosolyt csalni. Ha nekem nem hisztek, fogadjátok el Bill Gates ajánlását, aki a nyár 5 legfontosabb könyve közé sorolta. (Garamvölgyi Flóra)
Jordan B. Peterson: 12 szabály az élethez
A könyv igazából teljesen magától értetődő dolgokat fogalmaz meg az emberi létről, és aköré csoportosul minden állítása, hogy ne lustuljunk el és kerüljük el a káoszt. Kvázi lehetne önsegítő könyvnek is aposztrofálni, de olyan sok kulturális és tudományos kutatást vesz alapul, hogy ismeretterjesztőként is megállja a helyét. Az, ahogyan megindokolja az érveit, nagyon sajátos: mindent nagyobb kontextusba helyez, elmélyül a témákban és nem fél a tabudöntögetéstől sem, elég szabad szájúan beszél a vallásról és a mentális betegségekről is. Viszont nem csak üres frázisokat csattogtat, és a generációs különbségeket is tökre a helyén kezelve mutatja be. (Lányi Örs)
Yuval Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története
Yuval Harari arra vállalkozott, hogy összefoglalja az ember és az emberiség fejlődésének történetét. A Sapiens legnagyobb húzása az, hogy szórakoztatóan és érthetően magyarázza el ezt az egyébként nagyon is bonyolult témát. Akit érdekel a történelem, a társadalom és úgy általában a tudomány, az nyugodtan essen neki a könyvnek a karácsonyi bejgli-bomba után, garantáltan nem fogja letenni. (Kovács Levente)
George R.R. Martin: Tűz és Vér – 300 évvel a Trónok harca előtt (A Targaryenek históriája – Tűz és Jég dala)
Igaz, a Winds of Winterre (a szerző tervezett 6. kötete) még várni kell a Trónok harca-sorozatból, de egy magamfajta rajongónak a Tűz és Vér is maga a manna: 140 évnyi hentelés, sárkányok, elcseszett uralkodók és Gomba, aki méltán pályázik a George R.R. Martin legperverzebb karaktere címre. Karácsonykor a gyengébb-idegzetűek csak a táncig olvassák el, mert utána könnyen oda az ünnepi hangulat és bejglivel vesznek elégtételt a családon a töltött-káposzta túladagolásért. (Kovács István)
Szabó Magda: Csigaház
Azoknak, akik azt hiszik, elég messze futhatnak. 1939-et írunk. Bécsben van egy Csigaház nevű panzió, ahova főhősünk, Júlia egy szerelmi háromszög fájdalmai és ezzel együtt egész Budapest elől keres menedéket. Kint már érződik az újabb világháború előszele, és lassan a külvilágban is ugyan azon káosz lesz úrrá, mint a fiatal lány szívében.
Ez a kettő fonódik össze Szabó Magda egyik nemrég felfedezett korai regényében, amit saját életének 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásának élménye ihletett. A sokféle hangulatot egybesűrítő mű egy fiatal írónővé formálódó alkotó kiváló lélektani drámája, és a saját életében történő, egyetemes emberi felismerés: a meneküléssel soha, semmi nem válhat könnyebbé, mert maga elől az ember nem bújhat csigaházba. Végül pedig egyszerre kell majd szembenéznie mindazzal, amiről nagy műgonddal próbált tudomást sem venni. (Ámon Judit)
Margaret Atwood: A szolgálólány meséje
Biztosan sokan nem tartják menőnek, ha valaki egy sorozat alapján kezd el könyvet olvasni, pedig szerintem igenis remek módszer arra, hogy valakivel megszerettessük az olvasást (elég csak a Harry Potter-könyvekre, a Trónok harcára vagy A Gyűrűk ura-trilógiára gondolni.) Az olvasással nekem mondjuk hat éves korom óta nincs gondom, A szolgálólány meséjét viszont érdekes módon csak azután rendeltem meg, hogy végignéztem a Margaret Atwood regényéből készült sorozatot.
És milyen jól tettem! Azt persze nem állítom, hogy könnyű olvasmány, végül is ki szeret szétesett társadalmakról, rituálisan megerőszakolt, gyerekszülésre kötelezett nőkről olvasni lefekvés előtt vagy a metrón? De ha a remekül megírt sorok mögé beleképzeljük azt is, hova vezethet a radikalizálódás, a központosított hatalom és a vallási fanatizmus, már jobban megértjük, miért is lett ez az 1985-ös könyv akkora siker. És kíváncsian várjuk a folytatást, ami a szerző ígérete szerint 2019 szeptemberében kerül a boltokba. (Serdült Viktória)
Edward St Aubyn: Patrick Melrose 1. (Nincs baj, Baj van, Van remény)
Edward St Aubyn a gyermekkori traumáit próbálta feldolgozni Patrick Melrose-sorozatával, így nem lehet nem felfedezni a szexuális zaklatás emlékétől önpusztításba menekülő főhősben magát az írót. Igaz, soha nem volt titok, hogy St Aubyn kisregényei önéletrajzi ihletésűek. Az idén bemutatott, Benedict Cumberbatch főszereplésével készült kitűnő sorozatot övező hájpvonatra ültem fel én is, amikor annak megnézése után kezembe vettem a könyvet.
Kékvérű Félelem és reszketés Albionban Benedict Cumberbatch új sorozata
A Benedict Cumberbatch szereplésével készült Patrick Melrose ötvözi az összes drogos film kliséit, főhőse pedig egy sérült arisztokrata. Spoilermentes pilotkritika.
Még úgy is sokszor gyomorszorító érzés volt olvasni az első három kisregényt tartalmazó kötetet, hogy tudtam, mire számíthatok. Az apa személye már a Nincs baj című első rész legelső oldalain olyan súlyosan nyomasztó, hogy szinte minden betűt félve olvasunk, csak nehogy észrevegyen minket. Ez a fojtogató érzés egyre csak erősödik, képet adva arról, milyen is lehetett Melrose (St Aubyn) apja közelében lenni.
A kisfiútól és a szörnyű abúzustól a fiatal angol arisztokrata drogoktól átitatott mindennapjain keresztül jutunk el a harmincas éveiben tengődő főhősig, akinek sokszor gúnyos, szarkasztikus humora nagyon mély fájdalmakat rejt el, amiket nem könnyű az olvasónak sem megemésztenie. (November elején megjelent a második kötet is az Ami kell és a Végül című kisregényekkel.) (Ivándi-Szabó Balázs)
Bán Mór: Hunyadi-sorozat
Bán Mór tíz kötetesre tervezett Hunyadi-regényfolyama legkevésbé sem azért érdekes, mert immár a közelmúltban a kormányzati kultúrharcokban is „bezzegsztoriként” jelenik meg. Ármánykodás, intrika, politikai játszmák, némi fantasy, elképesztő történetírói munka, minden, ami kell, benne van a regényekben.
Nem nagy túlzás, hogy a Kárpátok közt zajló Trónok harca.
A Hunyadi még annak is érdekes, aki tisztában van az utolsó keresztes háborút vezető, s akkoriban még csak erdélyi vajdaként szolgáló férfi történetével. Egyébként az is kiderül, hogy minden jó szándéka ellenére főhősünk minden volt, csak éppen szent ember nem. (Ábrahám Ambrus)
Kőváry Zoltán (szerk.) – Alkotás és élettörténet: Pszichobiográfia a kreativitáskutatásban
Hatalmasat megy a pszichológia Magyarországon, és ez tart már egy ideje, ami kifejezetten jó hír a sírva vigadó nemzetnek. Lassan talán az az idő is elérkezik, hogy nem kell álruhás Mátyás királyt játszva símaszkban elindulni saját pszichológusunkhoz terápiára. Addig persze van még dolog bőven, s ezek közül csak az egyik a széleskörű ismeretterjesztés. Ennek egyik kiváló példája volt számomra az Alkotás és élettörténet – Pszichobiográfia a kreativitáskutatásban című könyv, ugyanis a 21. század két, idehaza is nagyon fontos tudományát mutatja be nagyrészt a számomra legalább ennyire fontos közvetítő közegen, a művészek életén keresztül.
De a művészek nem a világ tetejét jelentik, hiszen ott mindenki számára egyaránt akadhat hely. Így lehet, hogy Steve Jobs valóságtorzításától Sík Sándor és Radnóti Miklós traumáin át Pina Bausch beszélő testéig terjed az a skála, amin keresztül egy csodálatos utazáson vehetünk részt: életutakat járunk be gyermekkortól az alkotás, a termék, vagyis a kreativitás végeredményéig. És a kettő között ott vannak az összefüggések. Emitt írtunk róla. (Pion István)
Steve Jobs valóságtorzításától Sík Sándor és Radnóti Miklós traumáin át Pina Bausch beszélő testéig
Miután a posztstrukturalista Roland Barthes hidegvérrel gyilkolta le a szerzőt, ma valószínűleg ő hunyna el, ha kezébe venné az Alkotás és élettörténet című magyar tanulmánykötetet. Azonban Barthes már nem él, és mára a teljesen lecsupaszított alkotás is egészen mást jelent.